Fiatalok írásai

A Könyves belső utazás során készült írások:

Amikor felnőtt leszek (15 éves lány írása)

Egy magabiztos felnőtt nőt látok, amint a tükör előtt áll, azon gondolkodva, hogy a világoskék farmerjához a szürke vagy a rózsaszín felsője illene-e jobban. Mert minden másban egyszerűen dönt, de ezt a hülye szokását nem sikerült kinőnie.

És tessék, itt a busz, amit már megint ezért fog lekésni. A vajas kenyerével a kezében egy kis válltáskával a hátán evickél ki az ajtón, rohanva a buszmegálló felé, hátha sok a felszálló utas, és így még éppen el tudja csípni a buszt. Naiv remény, hiszen a megállóban alig áll valaki, a busz pedig szépen továbbindult – nélküle. Tanácstalanul áll a most már végképp üres megállóban. Most hívja fel az apját, hogy vigye el? De hisz minek? Gyerekes gondolat. Persze, ha még egy városban is laknának, na de így, baromság.

Elindul hát sétálva munkahelye felé, szinte már fut, de azért még mindig van ideje azon gondolkodni, hogy a Juliskának milyen jó, hogy ilyen közel lakik, neki bezzeg elég egy kicsit sétálnia, és már ott is van.

Nagy zihálás közepette végre-valahára megérkezik a színház bejáratához. Kissé megáll, megigazítja szanaszét álló, amúgy is rakoncátlan tincseit, majd morogva belép az ajtón. Kell nekem mindig mindenhonnan elkésnem – motyogja bosszúsan.

De az élet nem áll meg, besiet az öltözőbe, magára kapja a jelmezt, és már kezdődhet is a próba.

2020. 08. 03.

Ha felnőtt leszek… (Egy 16 éves lány írása)

Ha felnőtt leszek… Ha felnőtt leszek, küzdeni fogok az álmaimért. Most is ezt teszem, ezt próbálom, de sok akadály van. Persze, a felnőttkorban is vannak akadályok, de az biztos, hogy az egyik legnagyobbam nem lesz köztük. És ezt már nagyon várom. Hogy mi szeretnék lenni felnőttként? A szakmát tudom, az irányt tudom, de ez most más. Az az ember szeretnék lenni, aki mosolyt csal az emberek arcára. Akinek elmondhatod gondolkodás nélkül, mi bánt. Aki még olyan dologból is kihozza a jót, amiből szinte lehetetlenség. Életet, színt szeretnék vinni az emberek életébe akár egy mosollyal, öleléssel, kedves szóval. Ez a jelenség szeretnék lenni felnőttként.

Amikor felnőtt leszek… (Egy 15 éves lány írása)

Amikor felnőtt leszek, szeretnék boldog életet. Hogy legyen esélyem egy olyan életre, ahol nincs ennyi szenvedés. Csak a megváltás. Szeretnék sikeres író lenni, ebből megélni. Szeretnék egy boldog, hosszan tartó kapcsolatot és gyerekeket. Egyszóval családot. Esélyt egy jobb életre. Ahol helyrehozhatom a hibáimat, és jókat tudok cselekedni. Ahol boldog lehetek. Szeretném, ha a szüleim, testvéreim, barátaim, majd a férjem és a gyerekeim is büszkék legyenek rám. Azokra, amiket elértem. Arra, hogy túlélő vagyok. Aki sok szenvedés ellenére el tudta érni a céljait, és még jobb emberré tudott válni. Egy jobb jövő reményében. Példát akarok mutatni másoknak, hogy felnőtté váltam, a pokol ellenére. Ösztönzés akarok lenni mások számára, akik ugyanúgy kilátástalannak látják az életüket. Hogy rájöjjenek, van boldogság is az életben, nem csak szenvedés.

A tükör előtt (/Egy kamasz monológja/ Janikovszky Éva írásának ihletése alapján egy 15 éves lány tollából)

Odaállok a tükör elé és a következőket látom: Kivagyok én? Hogy nézek ki? Ez normális? Semmit nem találok magamban szépnek. A bőröm túl száraz, a szemöldököm pedig alig látszik. A szám is vékony, a nagy orromról nem is beszélve. Aztán jön a testem többi része. A hasam túl nagy a sok zsírtól, a combommal együtt, nem látszódik szépen a csípőm, az alakom. Naponta sok időt töltök a tükör előtt, ha mennem kell valahová, mert semmi nem áll jól rajtam. Ez egy örök dilemma. Aztán a gondolataim tovább mennek a jellememre. Lehet, ha szépen néznék ki, a jellemem akkor is romlott, pocsék lenne. A legrosszabb, hogy ezt más is érezteti velem. Akkor még nem lenne akkora baj, ha csak én gondolnám így. Akkor könnyebb lenne. Persze, azért pozitív dolgok is vannak, csak elenyészők. Szerencsémre, szép, egészséges, hosszú hajam van, és nincsenek bőrhibáim. Emellett nem kell aggódnom a mellméretem vagy a fenekem nagysága miatt, ami sok lány életét tönkreteszi. Mivel ezeken agyalnak folyamatosan, tönkreteszik vele az életüket. Nem tudnak emiatt koncentrálni a pozitív dolgokra. Pedig az élet apró örömei hoznak fényt az életünkbe. Ha csak ezeket vesszük figyelembe és még van egy kis segítségünk is, akkor egy nap szuper, önbizalommal teli emberek lehetünk.