Írások

Írásaink között az egyszerű blogbejegyzéseken kívül szépirodalmi műveket és tudományos igényű tanulmányokat is szerepeltetünk.

Megtiszteltető számunkra, hogy szakértőink között tudhatunk olyan alkotókat, akik már hosszabb ideje publikálnak különböző fórumokon.

Első írásunk egy könnyed bevezető szöveg az alkotás szépségeiről:

Ami a szívemen, az a kezemen?

Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, ami akkor tölt el, amikor elültetek egy virágot, átgyúrok egy kövér kelt tésztát vagy elkezdek varrogatni. Egyiket sem művelem tökéletesen. De talán nem is ez a lényeg. Talán csak az a lényeg, hogy a kezemmel, mint érzékszervemmel érzékelem magam körül a világot, és befogadom azt, valamint alakítom is az interakció által.

Nagyon sok számítógépes munkánk volt mindannyiunnak mostanában, talán túl sok is. Igaz, az ujjainkkal a billentyűzetet is érintjük, de az mégsem élő, lüktető anyag, hanem egy mesterséges eszköz. Talán sokunknak jó lenne kicsit elmenekülni végre ezektől a technikai berendezésektől, és felfedezni a gyapjút, aminek már maga az illata is csodálatos, kipróbálni a körmönfonást vagy gyúrni egy kis agyagot.

Amikor alkotunk, készítünk valamit, akkor nem biztos, hogy műalkotás keletkezik. Mindenki nem is tud műalkotásokat létrehozni, nem is kell.

De az alkotás során, amikor mi hozunk létre valamit, akkor mindenképpen beletesszük önmagunkat is, a hangulatunkat, az aktuális látásmódunkat, a problémánkat, és ezzel az aktussal egyben kitesszük magunk elé azt, ami bennünk van. Az sem feltétlenül fontos, hogy értelmezzük, elemezzük a látottakat, a folyamatot magát, az érzéseket, gondolatokat érdemesebb. De miközben tevékenykedünk, a legtöbbször akaratlanul is elmélyülünk, esetleg valamilyen formába öntjük a gondolatainkat, kicsit távolabbról látunk így önmagunkra és a helyzetünkre.

Több másik aspektusa is létezik a kézműves foglalkozásoknak, egyre szeretnék még rávilágítani. A régi időkben esténként az asszonyok, emberek összegyűltek és együtt dolgoztak: szőttek, fontak, kukoricát hántottak. Ezek az alkalmak arra is jók lehettek, hogy új megoldási módokat, megküzdési stratégiákat lássanak egymástól a csoport tagjai. A csoportok erejének egyik alapkövét éppen ebben érzem: itt látom, hogy nem vagyok egyedül, és látom, hogy mások hogyan oldják meg azt, ami nekem nehezen megy. Ma nekem segítenek, holnap én segítek rajtuk az én történetemmel, megosztásommal. Ha még eközben készül is valamilyen tárgy, írás, bármilyen alkotás, az ráadás hozadéka ennek az építő közösségi élménynek.

Szerző: Brunnerné Berta Nóra

2020.06.19.