Írások

Szerző: Hernádi Judit és Brunnerné Berta Nóra

Reggeli mentás frissítő

A csoport ereje

“Az erő bennünk van!”

A Star Wars szövegét kissé átírva adhatjuk ezt a mondatot egy önsegítő csoportnak jelmondatként. Egy csoportmunka rendkívül hasznos kiegészítője, továbbfejlesztője lehet az egyéni terápiás munkának. Akkor is érdemes részt venni az önsegítő csoport munkájában, ha nincs mellette egyéni megsegítés.

Az önsegítő csoportban való részvétel ereje a társas támogatásban rejlik, s az ilyen összejöveteli alkalmakon a tagok kölcsönös érzelmi támaszt, valódi együttérzést nyújthatnak egymásnak, és az összetartozás érzésének megtapasztalása igazi gyógyírként tud hatni a problémák megoldásának elkezdésében.

Sokféle probléma esetén kereshetünk magunknak önsegítő csoportot, pl. abban az esetben, ha szenvedélyfüggők vagyunk, vagy ha diszfunkcionális családi körülmények hatásaival kell számolnunk, vagy egészségtelen kapcsolatokból erednek problémáink, illetve, ha nagyobb betegségekből vagy testi fogyatékosságból eredő hatások feldolgozása a cél. Helyi önsegítő csoportok keresésében az intézményekben dolgozó szakorvosok segíthetnek a megfelelő megtalálásában.

Bármilyen csoporthoz is csatlakozunk, fontos hogy motiváltak, kezdeményezők és nyitottak legyünk, továbbá őszintén, akár gyengeségeinket is felvállalva akarjunk saját problémánk megoldásán dolgozni.


Írásaink között az egyszerű blogbejegyzéseken kívül szépirodalmi műveket és tudományos igényű tanulmányokat is szerepeltetünk.

Megtiszteltető számunkra, hogy szakértőink között tudhatunk olyan alkotókat, akik már hosszabb ideje publikálnak különböző fórumokon.

Első írásunk egy könnyed bevezető szöveg az alkotás szépségeiről:

Ami a szívemen, az a kezemen?

Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, ami akkor tölt el, amikor elültetek egy virágot, átgyúrok egy kövér kelt tésztát vagy elkezdek varrogatni. Egyiket sem művelem tökéletesen. De talán nem is ez a lényeg. Talán csak az a lényeg, hogy a kezemmel, mint érzékszervemmel érzékelem magam körül a világot, és befogadom azt, valamint alakítom is az interakció által.

Nagyon sok számítógépes munkánk volt mindannyiunnak mostanában, talán túl sok is. Igaz, az ujjainkkal a billentyűzetet is érintjük, de az mégsem élő, lüktető anyag, hanem egy mesterséges eszköz. Talán sokunknak jó lenne kicsit elmenekülni végre ezektől a technikai berendezésektől, és felfedezni a gyapjút, aminek már maga az illata is csodálatos, kipróbálni a körmönfonást vagy gyúrni egy kis agyagot.

Amikor alkotunk, készítünk valamit, akkor nem biztos, hogy műalkotás keletkezik. Mindenki nem is tud műalkotásokat létrehozni, nem is kell.

De az alkotás során, amikor mi hozunk létre valamit, akkor mindenképpen beletesszük önmagunkat is, a hangulatunkat, az aktuális látásmódunkat, a problémánkat, és ezzel az aktussal egyben kitesszük magunk elé azt, ami bennünk van. Az sem feltétlenül fontos, hogy értelmezzük, elemezzük a látottakat, a folyamatot magát, az érzéseket, gondolatokat érdemesebb. De miközben tevékenykedünk, a legtöbbször akaratlanul is elmélyülünk, esetleg valamilyen formába öntjük a gondolatainkat, kicsit távolabbról látunk így önmagunkra és a helyzetünkre.

Több másik aspektusa is létezik a kézműves foglalkozásoknak, egyre szeretnék még rávilágítani. A régi időkben esténként az asszonyok, emberek összegyűltek és együtt dolgoztak: szőttek, fontak, kukoricát hántottak. Ezek az alkalmak arra is jók lehettek, hogy új megoldási módokat, megküzdési stratégiákat lássanak egymástól a csoport tagjai. A csoportok erejének egyik alapkövét éppen ebben érzem: itt látom, hogy nem vagyok egyedül, és látom, hogy mások hogyan oldják meg azt, ami nekem nehezen megy. Ma nekem segítenek, holnap én segítek rajtuk az én történetemmel, megosztásommal. Ha még eközben készül is valamilyen tárgy, írás, bármilyen alkotás, az ráadás hozadéka ennek az építő közösségi élménynek.

Szerző: Brunnerné Berta Nóra

2020.06.19.