Szakmai cikkek

Öleléskönyv, Ölelőskönyv, Ölelések könyve

Az ölelés világnapja alkalmából számos olyan gondolat eszembe jut, ami mostanában foglalkoztat talán nemcsak engem, hanem sok más embert is. Az előző években főként a koronavírus hatására az ölelés, testi érintés háttérbe szorult, pedig kutatások is bizonyítják, és józan ésszel is beláthatjuk, hogy mekkora szükség van rá. Ember és állat esetében is hosszú távú hatása lehet az érintésnek és az érintés hiányának is. Virginia Satir családterapeutától több helyen is idézik azt a mondatot, mely szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz.

Az ölelés, a testi érintés, a Sulinyugi szavaival élve, a „bőr kapu” olyan rendkívül fontos szeretetkifejezési, stresszkezelési forma, amely nemcsak abban tökéletes, hogy megmutassa nekünk, egymáshoz tartozunk, de még fizikai hatással is van a szervezetünkre, megemeli az oxitocin, és csökkenti a stresszhormon szintet. Az egzisztencialista pszichológusok egyik fontos kérdése az, magányosak maradunk-e vagy tartozunk valakikhez. Úgy érzem, az érintéssel, az öleléssel szavak nélkül is kifejezzük az egymáshoz tartozásunkat, a másik iránti érzéseinket.

Az ölelés témájáról, fontosságáról és erejéről számos mesekönyv született. A magyar nyelvűek közül ajánlható az Ölelőskönyv, melyben kortárs költők és írók alkotásait olvashatjuk a gyerekeknek. Néhány angol nyelvű könyvre is bukkantam, amelyben a képek magukért beszélnek. Az egyik egy kis süniről és egy teknősbékáról szól, akik sok-sok csalódás után egymásra találnak. (Eoin Mclaughlin: The Hug ) A süni elutasítottságáról szól alapvetően a mese, ezért hasznos lehet mindazoknak, akik úgy érzik, hogy az a cél, hogy mindenki a barátjuk legyen. Ez a mese megmutatja, hogy a számtalan elutasítás után is jöhet egy olyan, akivel egy húron pendülünk, és végre örömmel és szeretettel őszintén meg tudjuk ölelni egymást. Dolly Dunbarral közös könyvük, a While we can’t hug (Amíg nem tudjuk megölelni egymást) nagyon szépen megmutatja, hogyan lehet kivárni, hogyan lehet tűrni az akadályoztatást, azt, ha két személy nem kerülhet egymással fizikai kapcsolatba (lásd covid időszak). Scott Campbell Hug Machine (Ölelőgép) című könyvében egy gyermekről olvashatunk, aki mindenkit megölel, de végül a töltekezéshez neki magának is szüksége van a másoktól kapott ölelésre. A legszebb mondatok számomra ebből a könyvből a következők: „Ha megölelem a nagyobbakat, az ölelésemtől kisebbnek érzik magukat. A kicsik pedig az ölelésemtől úgy érzik, hogy megnőttek.” (saját fordítás)

Felnőtteknek, nagyobbaknak elgondolkodtatóak lehetnek Kathleen Keating könyvei (Ölelelések könyve, Az ölelésgyógyászat kiskönyve), amelyek önálló olvasásra is alkalmasak, de irodalomterápiás foglalkozás gyakorlataiként is szolgálhatnak, akár úgy is, hogy a sokféle ölelés közül válasszanak egyet, amihez találjanak ki egy-egy helyzetet, párbeszédet. Ha kicsit közelebbről szeretnénk önmagunkra nézni, válasszunk az ölelésformák közül „ismerőst”, „ismeretlent”, „vágyottat”, „elutasítottat”, „reméltet”, „soha be nem teljesülendőt”.

Nem olvastam még, de megfogott Koller Eszter Váratlan ölelés című novelláskötete, amelynek az ajánlásában a szerző úgy nyilatkozik, hogy novelláiban “sokszor egy társ, egy barát vagy Isten váratlanul ölel át minket”. Talán az irodalomterápia is segíthet bennünket abban, hogy ezeket a váratlan átöleléseket is nagyobb eséllyel észrevegyük.

A poszt szerzője Brunnerné Berta Nóra tanácsadó szakpszichológus, irodalomterapeuta, metamorphoses meseterapeuta

Brunnerné Berta Nóra

Kép: Eoin McLaughlin: The Hug, 2019,

Faber and Faber, Illusztrátor: Polly Dunbar

Icsigo-icsie

A japán ’Icsigo icsie’ kifejezés azt jelenti, hogy ’egy alkalom – egy lehetőség’. Értelme pedig az, hogy „amit most átélünk, az nem ismétlődik meg soha többé”. A pillanat megragadásának japán művészetéről szóló, elgondolkodtató és érdekfeszítő könyv azt tanítja, hogy minden pillanatot élvezzünk ki, éljünk meg igazán, mert ugyanaz kétszer nem történik meg. Ez a filozófia arról szól, hogy csodálkozzunk rá mindenre, mintha mindent először és utoljára látnánk. Ahogy kétszer ugyanabba a folyóba se léphetünk, ugyanúgy nem szagolhatjuk meg a rózsánkat sem kétszer, hiszen holnap már mi magunk is öregebb leszünk és megváltozik velünk együtt a rózsa is. Az örökösnek és állandónak tűnő dolgok mind változnak, gyorsan, lassan, ahogy érezzük éppen az idő kerekének forgását. Ha találkozunk ma egy barátunkkal, és beszélgetünk egy jót, talán vissza tudunk emlékezni rá, hogy milyen sokszor ültünk már így, beszélgetve, akár ugyanazon a helyen. Gondoljuk csak végig: eddig minden egyes beszélgetés teljesen más volt. Más ruhát viseltünk, más szavak hagyták el a szánkat, és más volt az időjárás. Arra emlékeztet minket az icsigo icsie, amire a memento mori: hogy emlékezzünk a halálra, éljünk minden pillanatot és napot úgy, mintha az utolsó lenne, mert az egyik úgyis az utolsó lesz. Nem rettegve, nem szorongva, hanem a lehetőségeket a jelenben értékelve és megélve, örülve a pillanat ajándékainak, adományainak.

Felhasznált irodalom: Héctor Garcia – Francesc Miralles: Icsigo icsie. A pillanat megragadásának japán művészete. Bookline, 2019.

Reggeli mentás frissítő – Heti témánk: lelki egészségmegőrző gyakorlatok

A héten olyan, otthon kipróbálható rövid gyakorlatokkal készülünk, amelyek hozzájárulhatnak a lelki egészségünk megőrzéséhez, lelki jóllétünk növeléséhez. Egyes gyakorlatok mélyebb önismerethez vezethetnek, míg mások rendszeres gyakorlásuk révén a stresszel való megküzdést segítik.

Mi az eszköz, ami mindig a rendelkezésünkre áll, minden körülmények között bevethető? A légzés, légzésünk szabályozásának képessége.

Feszült, stresszes helyzetben, vagy indulataink kezelésekor, a különböző légző gyakorlatok segítik a megnyugvást, és akkor is élvezhetjük jótékony hatásukat, ha közelebb szeretnénk kerülni az érzelmeinkhez, önmagunkhoz, kapcsolódnánk a testünkhöz, testérzeteinkhez.

Az alábbiakban két légzőgyakorlatot mutatunk:

1. Négyszög-légzés: egy képzeletbeli négyszög egyik sarkától a másikig haladunk, míg a gyakorlatot néhányszor megismételve megnyugszunk.1. A képzeletbeli négyszög egyik sarkától a következő sarokig haladva beszívjuk a levegőt négyig számolva.2. A második saroktól a harmadik sarokig bent tartjuk a levegőt négyig számolva.3. A harmadik saroktól a negyedikig haladva kifújjuk a levegőt négyig számolva.4. A negyedik saroktól az első sarokig, négyig számolva, egy lélegzetvételnyi szünetet tartunk.
   
2. A Sóhajtás nevű varázsjáték a gyermekek számára a frissítő, megnyugtató hatásán túl szórakoztató is, ha pedig családilag együtt játszotok az együttlét örömét is megélhetitek. Ebben a játékban a légzés felszabadító erejét tapasztalhatod meg. Képzeld el, hogy keményen dolgoztál, például összepakoltad a játékaidat, megcsináltad a házi feladatodat, vagy éppen cipeltél valami nehezet, de most már elkészültél vele. Végy egy mély levegőt, egészen le a hasadba, és tartsd benn egy rövid ideig, majd hajolj egy kicsit előre, és egy nagy sóhajjal fújd ki a levegőt. Hagyd, hogy az összes feszültség, fáradtság távozzon, eltűnjön. Egyenesedj ki újra, szívd be mélyen a levegőt, tartsd benn egy picit, majd hosszan fújd ki újra. Most pihenj egy kicsit, majd újra végy egy mély lélegzetet, tartsd bent néhány másodpercig, majd egy sóhajtás kíséretében fújd ki…Most pedig engedd, hogy a légzésed automatikussá váljon, és felvegyen egy nyugodt ritmust. Pihenj meg, s amikor úgy érzed, nyisd ki a szemed és térj vissza közénk.A sóhajtás után beszélgethettek, megoszthatjátok a tapasztalataitokat arról, milyen érzés volt, hogyan sikerült a feszültséget kifújni.
   
   (A varázsjáték Gőbel Orsolya: Tanulni, örülni, szeretni. Stresszcsökkentő, önértékelésnövelő, tanulást és integrációt elősegítő fantáziajátékok iskolások számára című könyvben található).
   
   Lélegezz!

Az agyunk érzelmi élete avagy miről szól az érzelmi stílusunk